És kattant a kapuban a zár. A lány nem ment messze, pár utcával odébb lakó szerelméhez tartott. Volt nála 1 kis táska, abban 1 pár ruha. De nem a fiúnál készült aludni, azt tervezték, kimennek a Duna parthoz, talán ott is maradnak éjjelre. Meleg délután volt, bár kissé esett az eső, de most a pár ünnepel és megérdemlik a romantikát. Most odaért a fiú házához, becsöngetett, és várt. Gergő kijött, és érzéki csókkal köszöntötte a szülinapos Andit. A lány immár 17, a fiú pedig 18 éves volt. A pár kéz a kézben elindult a part felé. Az eső még mindig esett, és nem csitult. Andi közben azt mesélte szerelmének, hogy otthon milyen meglepetések várták. Gergőn nagyon látszott hogy örül a lány boldogságának. Leértek a Dunához, a srác leterítette a pokrócukat egy fa tövébe. A nap lassan kezdett lemenni, a pár szerelmes csókokat váltott egymással, hosszú-hosszú perceken át, bár óráknak tűntek. Egyre jobban szakadt az eső, de Andi és Gergő észre sem vették. Kitalálták, hogy elindulnak sétálni, így kézen fogva nekivágtak. Az eső egyáltalán nem érdekelte őket. A nap már alig látszott a hegyek mögött. Gyönyörű volt minden; a homok, a víz, a napnyugta, a hegyek, a mostanra lilára színezett felhők. Andi érezte, ez élete legszebb napja. Azzal van, akit nagyon szeret, azt teszi, amit mindig is szeretett volna. Boldog volt. Gergőben hasonló érzelmek kavarogtak. Ráébredt mennyire is fontos neki ez a lány. Mikor még nem ismerte, tartózkodott minden, akár csak látszólag is romantikus dologtól. Most meg szerelmes, és a szeretett lánnyal sétál kézen fogva a már szinte sötétben.

Visszamentek a pokrócukhoz, Andi Gergő ölében pihent. A fiú a nyakát csókolta. Andi lassan álomba merült, de még utolsó gondolataira reggel is emlékezett… Ez a nap sokkal csodálatosabb lett, mint tervezte, valami furcsa boldogság keringett benne. Érezte, hogy Gergő az, akit csókolni akar, csókol, és csókolnia is kell, amíg csak él…